Jadranka
Rólam
A TÖRTÉNETEM | MILYEN SZEMLÉLETTEL DOLGOZOM | MIÉRT CSINÁLOM EZT?
A történetem
Bakonyi-Kiss Adrienn vagyok, a közösségi médiában Jadrankaként ismerhettek. 16 éves voltam, amikor rendszertelen ciklus miatt elmentem egy nőgyógyászhoz. Egy idősebb férfi orvos fogadott, aki mindenféle finomítás nélkül közölte velem: PCOS-em van, fogamzásgátlót kell szednem, és ha egyszer majd gyermeket szeretnék, az valószínűleg nem fog könnyen menni – ha egyáltalán sikerül, akkor is nagy eséllyel gyógyszeres segítséggel. Ez a mondat akkor mélyen belém égett. Bár tinédzserként még nem a gyermekvállalás járt a fejemben, valami mégis elindult bennem. Egy érzés, ami hosszú éveken át elkísért:
a testem nem képes arra, amire „képesnek kellene lennie”.
Valami nincs rendben velem. Kevesebb vagyok. Ez a belső bizonytalanság nemcsak a testemhez való viszonyomat határozta meg, hanem a kapcsolataimra is hatással volt. Emlékszem, hogy a babatervezés gondolatakor szinte „előre szóltam”: ha majd gyermeket szeretnénk, nálunk ez biztosan nehéz, több évig tartó út lesz. Az évek során rengeteg dolgot kipróbáltam, sok szakembernél megfordultam, de gyakran egymásnak ellentmondó tanácsokat kaptam. Egy idő után azt éreztem: igazán csak magamra számíthatok. Elkezdtem figyelni a testem jelzéseit, tanulni, kísérletezni, és lépésről lépésre összerakni a saját utamat.
Végül kirajzolódott, mi az, ami valóban működik. A tüneteim fokozatosan enyhültek, megszabadultam a plusz kilóktól, egyre jobban éreztem magam a bőrömben, és a laboreredményeim is szépen rendeződtek. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem évek kitartó odafigyelésének és egy valódi életmódváltásnak volt az eredménye. Amikor pedig már tudatosan figyeltem a ciklusom működésére és a lelki állapotomra is,
teljesen természetes úton, azonnal sikerült teherbe esnem.
Ez számomra egy hatalmas visszajelzés volt: a testem nem hagyott cserben, képes az egészséges működésre– és nincs „elromolva”. Ez az élmény alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a testemre nézek.
Eredetileg teljesen más területen indultam el: agrármérnökként végeztem, majd a Corvinuson közgazdász mesterdiplomát szereztem környezetgazdálkodási szakon, ezt követően pedig PhD képzésben is részt vettem geopolitikai irányultsággal, ahol az okos városok és okos falvak voltak a fő kutatási területeim. Dolgoztam EU-s pályázatok projektmenedzsereként, újságíróként és szerkesztőként női, gazdasági és diplomáciai lapoknál, valamint tartalommenedzserként is egy nagy médiacégnél. Azonban egyre erősebben éreztem, hogy az én utam valójában nem (csak) ez.
A PCOS-sel és az inzulin rezisztenciával való küzdelmem, a hosszú út, amin végigmentem, végül abba az irányba terelt, hogy segítsek azoknak a nőknek, akik hasonló helyzetben vannak. Ez vezetett el ahhoz, hogy elvégezzem a FEMM Termékenységtudat Oktatói képzését (itt megtalálsz a FEMM oktatói adatbázisában), és ezzel a tudással, valamint a saját tapasztalataimmal támogassam a hozzám fordulókat. Ma már hiszem – és a saját példámon keresztül tapasztaltam meg –, hogy
a testünk nem ellenünk dolgozik. Jelez. Kommunikál.
És ha megtanuljuk ezeket a jeleket észrevenni és megérteni, akkor képesek vagyunk olyan életmódot kialakítani, amiben valóban jól, egészségesen működünk. Ezzel a szemlélettel szeretnék segíteni neked is. Mert pontosan tudom, milyen elveszettnek lenni ebben az egészben – és azt is, hogy van kiút. A tested nem hibás. Csak meg kell tanulnod újra kapcsolódni hozzá.
Milyen szemlélettel dolgozom?
Munkám alapja a holisztikus szemlélet. Hiszek abban, hogy a PCOS, az inzulinrezisztencia, a rendszertelen ciklus vagy a termékenységi nehézségek komplex kezelést igényelnek. Éppen ezért nem egy-egy tünetre fókuszálok, hanem az egész embert nézem – a tested működését, az életmódodat, és azt is, ami a háttérben zajlik. Számomra fontos, hogy ne csak kezeljük a problémát, hanem meg is értsük. Mert a tested nem hibázik, csak jeleket küld. És ha megtanuljuk ezeket értelmezni, akkor valódi, tartós változást lehet elérni.
Tudom, hogy milyen az, amikor az ember elveszettnek érzi magát, amikor ellentmondó információkat kap, vagy amikor nem figyelnek rá igazán. Én pontosan ezért dolgozom másképp.
Igyekszem valóban jelen lenni, figyelni rád, és úgy támogatni, hogy közben te is egyre jobban megértsd a saját tested működését.
Hiszem, hogy egy-egy elakadás nem végállomás. Nem valami, ami örökre meghatároz, hanem egy helyzet, amin túl lehet lépni – megfelelő támogatással, tudással és türelemmel. Nem gyors, felszínes megoldásokban gondolkodom, és nem csak tüneteket kezelek. A célom az, hogy segítsenek visszatalálni a testedhez, és egy olyan működést kialakítani, ami hosszú távon is fenntartható – egyensúlyban, tudatosan, önmagaddal együttműködve.
Miért csinálom ezt?
Ma nőnek lenni nem könnyű. Az utóbbi években drasztikusan megnőtt a PCOS-sel küzdő nők száma – ma már egyes becslések szerint akár a nők 20–25%-át is érintheti. És ezek csak a diagnosztizált esetek. Ez egy elképesztően magas arány, és számomra egyértelmű jelzés arra, hogy valami nincs rendben azzal, ahogyan élünk.
A mai életmódunk rengeteg kihívást hoz magával: folyamatos stresszben élünk, sokszor háttérbe szorítjuk saját magunkat, és nem figyelünk eléggé sem a testünkre, sem a lelkünkre. Az élelmiszereink tápanyagtartalma radikálisan csökkent, miközben egyre több mesterséges anyaggal találkozunk – az ételeinkben, a környezetünkben, a mindennapjainkban.
És közben ott van rajtunk egy másik fajta nyomás is: a társadalmi elvárások. Sok nő kerül olyan helyzetbe, ahol választania kell a karrier és a család között. Ez egy óriási teher. Pont ezért érzem azt, hogy
a tudatosság fontosabb, mint valaha.
Az, hogy jobban figyelünk magunkra, hogy megértjük a testünk működését, és elkezdünk együttműködni vele, egy nagyon fontos kapaszkodó ebben a világban. Ez az, amiért ezt csinálom. Mert szeretném, ha minél több nő vissza tudna találni a saját testéhez – és megtapasztalhatná, hogy az nem ellene dolgozik, hanem érte.
